Mi a baj a természetes
nyelvtanulással?
 |
| Sikeres nyelvtanulás |
Alapvetően két fajta módszere
létezik a nyelvtanulásnak: a nyelvtan központú és a beszéd központú. Sajnos a
beszéd központú vagy másnéven kommunikáció központú módszerek alatt lassan csak
a nyelvtan nélküli nyelvtanulást értik. Miért is gondolják (vagy inkább
hirdetik), hogy meg lehet tanulni egy nyelvet nyelvtan nélkül, tehát
természetesen, mint a gyerekek? Több oka is van: 1. sokkal könnyebb nyelvet
tanulni erőfeszítés nélkül (végülis valami csak megragad); 2. nem tudják
elmagyarázni az adott nyelv nyelvtani szabályait, ezért a könnyebb utat
választva válnak a természetes nyelvtanulás elkötelezett híveivé. Az ő
módszerük a listening-en és a speaking-en alapul. Sorozatban gyártanak olyan
anyagokat, amik egy kezdő számára teljesen használhatatlanok. Viszont teljesen
jók haladóknak! Én használom is őket, és tetszenek is, viszont a baj csak az,
hogy nem tudom, hogyan kezdjek el egy nyelvet tanulni „természetesen”.
Mégiscsak kell hozzá egy alap. A természetes nyelvtanulásra alapozó módszerek
pedig azt állítják, hogy nem kell nyelvtan, nem kell alap, csak élni kell a nyelvet,
ahogy a gyerekek teszik. Azt a tanulási elvet veszik alapul, amit a gyerek
követ: csak hallgat, majd szépen lassan el kezd szavakat, majd mondatokat formálni.
Vagyis szerintük, nekünk is, felnőtteknek úgy kellene tanulnunk nyelvet, mint a
gyerekeknek. Ezzel az a probléma, hogy a felnőttek agya nem úgy működik, mint a
gyerekeké. Nekünk már szükségünk van szabályokra és logikára, hiszen szabályok
szerint és között nőttünk fel. Nagyon nehéz lenne megváltoztatni a
hozzáállásunkat, és megnyitni az elménket teljesen, ahogyan a gyerekek teszik.
Bárcsak sikerülne! Bárcsak valóban képesek lennénk természetes módon
elsajátítani egy nyelvet.
Egyébként a polyglotok sem
tanulnak nyelvet „természetesen”, mint a gyerekek. Alexander Arguelles
polyglott beszél arról, hogy hogyan lehet sikeresen nyelvet tanulni. Elkülöníti
a természetes nyelvtanulást a felnőttkori nyelvtanulástól:
